Sárossy Péter

2.dan Aikikai Aikido

A sport szeretete és gyakor-
lása meghatározó része volt életemnek kisgyermek korom-
tól kezdve. Viszonylag könnyű volt akkoriban kapcsolódni valamely kínálkozó lehetőség-
hez: én kajakozni kezdtem, és szorgalmasan át is lapá-
toltam magamat az általános iskolai éveken.

Később rendszeresen úsztam, ekkor már nem versenyszerűen, hanem inkább a „magam elvárásai szerint”. Ez utóbbiak azonban szigorúbbnak bizo-
nyultak egy, a parton szócsővel kiabáló edzőnél…

Ami a harcművészeteket illeti, elsőként – talán a filmek hatására – a karatét választottam még középiskolában, de igazán nem fogott meg. Emlékszem, sokkal később, 2000-ben ismerkedtem meg az aikidóval, akkor még a sok lehetőség egyikeként: azon a héten, mikor először lementem a Somogyi Béla utcába, Tóth Imre (3. dan) éppen megnyitott dojójába, beprogramoztam egy wing chun edzés, illetve – egy tetszetős falragaszon fellelkesülve – egy másik harcművészeti stílus meg-
tekintését is.
Szóval, több-kevesebb meggyőződéssel vettem részt életem első aikido edzésén... hogy aztán később annál inkább a hatása alá kerüljek, sőt, e hatás alól meg se tudjak szabadulni többé…

E „rátalálás” aztán magával vont minden mást. Emlékezetes edzőtáborokat Fujita Masatake, Peter Bacas és Michel Gollo sensei vezetésével, később másokkal: Tamura senseijel, Tissier, Jaff Raji, Kobayashi és Masuda senseijel. És persze emellett nem csak a hétvégéket kellett „átprogramoznom” az életemben, hiszen egyre több edzésre jártam: a Kyojun Dojóba 2004-től Zsolthoz (3. dan), azaz „Századoshoz”, illetve szerda „hajnalonként” Szabó Balázshoz (5. dan) fegyveres edzésekre. A 7-kor kezdődő edzés egyébként igen hasznos dolog: különösen edzi az akaraterőt, főleg, ha messziről kell odaérni… A Kyojun dojót, azt hiszem, nem kell külön bemutatnom. A „dojocho” tehnikai tudása és a pozitív légkör engem már az első pillanattól kezdve itt tartott, s tart ma is. A fentieken kívül jártam egyébként egy ideig Gollob Szabolcshoz is jodo-ra, ami „a bot művészete a szamuráj kardjával párosítva”.

Saját aikido dojómat, a Jamabiko Dojót 2006-ban nyitottam meg Római fürdőn. Motiváló dolognak bizonyult: azóta elvégeztem az aikido edzői tanfolyamot a Semmelweis Egyetemen (TF, 2009). Dojóm egyébként folyamatosan gyarapodik, most már kb. húszan vagyunk. Sokat tanultam itt a tanítással, és bizonyára fogok is még, hiszen – és ezt komolyan hiszem – a harcművészetben „maga az úton járás a cél”.